27. bejegyzés…10 hónapos vagy…

Drága Kamilla,

épp most aludtál el…elég nehezen ment…ma valahogy ilyen nap van…szerencsére ez ritka mostanság…

Az éjjelek nyugodtak, 1-2 alkalommal ébredsz, átmászol hozzám és cicin visszaalszol. Sokszor hajnalban már nem teszlek vissza az öbölbe…hagyom, hogy köztünk aludj, Apa nagyon szereti, szokta is kérni, hogy hagyjalak ott. ❤️

Nem is tudom, hol kezdjem az újabb képességeid sorolását. Sajnos az idő nem lassult…majdnem minden napra tartogatsz valami újat. Ma kezdted, hogy kapaszkodás nélkül is megállsz néhány másodpercre. Ilyenkor mindíg rámtör az érzés, hogy túl gyorsan megy az idő. A büszke boldogsággal keveredik valami keserédes ijedtség, sőt ha nagyon elemzem az érzést akkor inkább szomorúság. Milyen furcsa, hogy ilyen érzésekről beszélek, amikor életünk legboldogabb időszakát éljük veled. De ha az ember ennyire boldog, akkor sajnál minden eltelt pillanatot. Ilyenkor pedig úgy érzem, nem csak a pillanatok múlnak, hanem egész időszakok…egyik napról a másikra…mászó baba volt, nincs…Egy hete már nem mész le négykézlábra ha arrébb szeretnél menni, hanem kapaszkodót keresel és átlépkedsz.

Egy újfajta felelősségérzet is megcsapott nemrég. Elkezdtél utánozni. Akármilyen hangot adunk, vagy mozdulatot teszünk, te egy pillanat alatt lemásolod. Van egy dalocska, Axitól tanultuk: “Tikk-takk, tikk-takk jár az óra jár, benne egy manócska kalapál, hogyha áll az óra és nem jár, benne a manó se kalapál.” Amikor énekelem neked, akkor a mutató ujjammal ritmusra kalapálok az órámon. Két hete még csak a tenyereddel csapkodtál, miközben énekeltem, ma már énekelnem sem kellett, megláttad az órámat, elkezdtél kalapálni szabályosan a mutatóujjaddal és közben mondtad, hogy “tikk-tikk”.

Már a nyaralás óta nagy kedvencek a lámpák…azóta viszont már azt is mondod, hogy “bámpá” 🙂

Dorkát is folyton szólítgatod…”Ká! Ká!”

Amikor etetlek, mindíg mondom, hogy “hamm” és persze te is elkezdted, csak a tied “mamm” , akkor mondod, amikor emelem a kanalat a szádhoz. Sőt ha ízlik a falat, néha engem másolva elégedett “hmm” hanggal jelzed.

Elkezdtél táncolni is…ahogy zenét hallasz, beindul a buli. Még egy sajátos kéztartásod is van…de, hogy azt honnan vetted, fogalmam sincs.

És ki ne hagyjam a simi-simit és a bújci-bújcit. Simogatsz és odabújsz, néha magadtól is, de ha mondom akkor vezényszóra. 🙂 Ezek annyira jól esnek, hogy elmondani sem lehet. A kedvességed és gyengédséged első direkt megnyilvánulásai.

Sok mindent pontosan értesz már. Pár napja épp a függönnyel matattál, nem messze tőled pedig Dorka labdája volt. Szóltam, hogy “Kamilla, dobd el a labdát, Dorka játszani szeretne!”, mire rám néztél, fogtad magad, elmásztál a labdáért és indult is a játék. De akkor is megdöbbentem, amikor a gyerekszobában teregettem, te elkezdtél felkapaszkodni a lábamon, mire mondtam, hogy “Menj, bújj oda a Macidhoz, köszönj neki!” Már indultál is és ment a “bújci-bújci”.

Millió dolgot írhatnék még, ha minden élményünket le szeretném írni. Zsanival és Zorával megint csodás programjaink voltak. Vontoztunk, piknikeztünk.

Apák napját strandolással ünnepeltük.

Voltunk fotózkodni kettesben és hármasban is. Gyönyörű képeink születtek. http://maruszky.com/

Ebben a hónapban volt először, hogy randizni mentünk Apával…nélküled. Papa és Panni voltak veled. Mondanom sem kell, hogy te nekünk jobban hiányoztál, mint mi neked…Nagyon szeretünk! ❤️

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s