21. Bejegyzés…Születésed part 4.

Augusztus 27. vasárnap 00:55. Ott voltál a mellkasomon, nyugodtan, egészségesen. Megcsináltuk!

Aranyóra következett.Hármasban maradtunk. Csodáltunk, letörölhetetlen mosollyal az arcunkon. Nem is emlékszem mondtunk-e valamit egymásnak.

Egy óra elteltével bejött a csecsemős nővér. Ahogy elvett a mellkasomról elkezdtél sírni. Nem vitt ki a szobából, ott volt előkészítve minden. Ekkor megint nagy dolog történt. Rossz volt hallani, hogy sírsz, ezért Apa odalépett és beszélni kezdett hozzád, miközben a nővér lemért, megkaptad a karszalagodat és felöltöztetett. Ahogy meghallottad Apa hangját azonnal elhallgattál. Megismerted. Csodálatos volt. A nővérke megkérdezte, hogy megfürdessen-e, de mondtuk, hogy ne, mert szeretnénk ha a bőröd beszívná a magzatmázat. Erről is olvastunk és nagyon örültünk, hogy megkérdezte.

Visszatettek a mellkasomra és jött a második aranyóra, hármasban. Ekkor kezdte Apa felhívni a családot, éjjel 2 után. Persze senki sem bánta az ébresztést. 🙂

Az újabb óra elteltével Katika jött be, aki közben Apa kérésére elintézte, hogy apás szobát kapjunk és együtt maradhassunk. A szülészeten minden szoba tele volt, így a nőgyógyászat egyik szobáját kaptuk meg. Katika mondta, hogy elveszi Kamillát, addig én zuhanyozzak le ott a szülőszobán, a vajúdókádban. Ennek is nagyon örültem, mert így egy pillanatra sem kellett eltávolodnom tőletek. Ahogy elvett, megint sírni kezdtél. Megkérdeztem, hogy foghat-e esetleg Apa?! Mondta, hogy persze, sőt akkor már vegye le a felsőjét, rátesz a mellkasára. Abban a pillanatban abbahagytad a sírást, ahogy Apához értél. Ez már a második csodás pillanat volt, ami beégett a szívünkbe. Apa szerelme vagy, nem kétség! ❤️

Lezuhanyoztam, elfoglaltuk a szobánkat és néztünk tovább. Semmit sem aludtuk azon az éjjelen. Nem is éreztem fáradtságot. Az egész nagyon varázslatos volt. Máig a bőrömön érzem azt ami akkor körülvett minket. Azt hiszem Jóistennek hívják. 🙏🏻

Másnap reggeltől kezdett oldódni ez a sűrű érzelmi burok, ami a születésedet ölelte. Beindult az élet a kórházban is. Jöttek-mentek a nővérek, orvosok, takarítók. 40 fok volt. Izzadtunk. Én a szoptatástól sebes melleimet egész nap kenegettem, így jórészt félmeztelen voltam. Apa szintén alsónadrágban tudta csak elviselni a hőséget. És egyébként is egész nap magunkon tartottunk. Hittük, hogy a testkontaktus a legjobb neked, és nekünk is óriási élmény volt. Le sem akartunk tenni. Privát szoba volt ugyan, de egy kórházban, így a személyzet természesen mindíg kopogás nélkül érkezett. Ezzel nem is volt gondunk, nem vagyunk szégyenlősek, és gondoltuk nekik úgyis természetes látvány az emberi test. Néha azért odakaptunk a pólónkért, amikor egy nagy csoport érkezett vizitre. Hétfőn este vittünk először fürdetni. Már a szobában pelusra vetkőztettelek, nem is gondolva, hogy a nap poénja lesz belőle. Az orvosi szobában a fürdetős nővérke megjegyezte, hogy milyen rendes vagyok, hogy levetkőztettelek, mire a másik nővér megszólalt, hogy ne csodálkozzon, “az egész család meztelen amióta itt vannak”. Hangos nevetésben tört ki mindenki. Még két nap múlva is ezen nevettünk, hogy mi vagyunk a híres meztelen család. 🙂

Augusztus 30-án, szerdán jöhettünk haza. Alig vártuk ezt a percet. Bemutattunk Dorkának, aki egy pillanat alatt alvótársának fogadott. A tiszteletére a Reniéktől örökölt, kutyatappancsos bodyt adtam Rád. 🙂 Elkezdődött az életünk Veled…❤️

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s