20. Bejegyzés…Születésed part 3.

Nagyra nyílok Neked…Nagyra nyílok Neked…folytatódott a fejemben a mantrázás a kórházba tartó úton. Elviselhetőek voltak az összehúzódások, de azért már meg kellett kapaszkodnom Apa karjában amikor jöttek. 26-án, szombat este 8 órakor csengettünk a szülészet ajtaja előtt. 1 percen belül nyílt is ajtó, és akkor még nem tudtam, de egy angyal nyitotta ki. Igen ő, Katika. Kedvesen mosolygott, mondta, hogy jöjjek be, mindjárt szól a doktornőnek, hogy vizsgáljon meg. Apát elküldte adminisztrálni. Ahogy mentünk be, már útközben mondtam neki, hogy én otthonszülést terveztem, ezért nem szeretnék semmilyen beavatkozást. Nagy békésen csak annyit mondott, “Nyugodjon meg, volt már nekem ilyen kismamám. Nem fog senki beavatkozni.” Aztán hozzátette, hogy nyugodtan mondjak nemet az orvosnak, az orvosok mindig csinálni akarnak valamit. Felvettük a kórházi ruhákat. Megvizsgáltak. 4 ujjnyi méhszáj. Katika ujjongott, hogy ő megmondta. Lehet fogadást is kötöttek a hátam mögött, hogy hol tarthatok. 🙂 Mondta az orvos, hogy mindjárt a kitolási szakaszban vagyok. Micsoda? Ennyi lett volna? Mint egy erősebb havi görcsölés? Nem úgy éreztem magam, mint aki mindjárt szül. A doktornő javasolta a burokrepesztést. Megtanultuk a bábáktól, hogy mindig kérdezzük meg, hogy miért, és ha csak az az indok, hogy haladjon gyorsabban a folyamat, akkor nyugodtan utasítsuk el. Ezek a gyorsítasok vezetnek sokszor oda, hogy a kismama elveszti az uralmat a folyamat fölött. Így is lett. Mondtam, hogy én szeretném ha magától repedne meg a burok, akkor amikor itt az ideje. Amikor kiment a doktornő, Katika megdicsért, hogy nemet mondtam. Azt mondta meg fog szépen repedni a burok magától is. És ekkor jött, amit remélni sem mertem. A szülőszobából percek alatt egy békés sziget lett, káddal, meleg vízzel, mécsesekkel és a kedvenc illóolajammal, amit a relaxációkhoz használtam. Ketten voltunk Apával. Beszélgettünk, nevetgéltünk. Ha Katika bent is volt, nem lehetett érzékelni a jelenlétét. Nagyon boldog voltam. Meg is ölelgettem mielőtt bementem a kádba. Ő pedig szerényen és zavarban fogadta a hálálkodásomat. 🙂

Apa volt az őrangyalunk. Hozta a vizet, amikor szomjas voltam, az almát, amikor éhes voltam. Figyelte minden rezdülésemet. Akkora biztonságot adott, hogy szinte el is felejtettem, hogy kórházban vagyunk.

Az összehúzódások egyre erősebbek lettek. Kellett viszont 1-2 óra mire újra befelé tudtam figyelni, mire újra tudtam mantrázni. Még énekeltem is. “Most múlik pontosan, engedem had menjen. Szaladjon kifelé belőlem gondoltam egyetlen…”

11 körül újra bejött az orvos. Megint javasolta a burokrepesztést. Azt mondta, amíg így, mosolyogva fogadom, addig nem haladnak a dolgok. Pedig haladtak, csak nagyon boldog voltam, meg amúgy is mindíg mosolygok. Ez az arcom alapállása. 🙂 Újra elutasítottam és ettől végleg vissza nyertem a magabiztosságomat. Most itt tényleg minden úgy történik, ahogy akarom…gondoltam magamban és ezzel a lendülettel be is gyorsult a folyamat. Nagyon kemény óra következett. Elképesztően erős összehúzódások. Szerencsére mindíg volt köztük néhány másodpercem pihenni. Végig észnél voltam és végig kapcsolatban Veled. Ekkor már azt mondogattam, hogy “mindjárt indulunk, tudod csúszdázni, ahogy gyakoroltuk, mindjárt indulunk.” Éjfél fele az egyiknél sugárban hánytam, szerencsére csak vizet és egy kis almát, bele a kádba. Erre az erőlködésre egy nagy pukkanó érzés kíséretében meg is repedt a burok. Szóltam Katikának, aki mondta, hogy szálljak ki, megvizsgál. Megállapította, hogy eltűnt a méhszáj. Mondta, hogy nemsoká jönni fognak a tolófájások, ne álljak ellen nekik, toljak nyugodtan. Aztán mondta, hogy addig menjek még vissza a kádba ha szeretnék. Meddig??? Meddig fog még tartani???…szakad ki belőlem a kérdés…Mosolygott és azt mondta, hogy nem lehet tudni, de első szülőnél legalább egy óra szokott lenni. Jesszus, én ezt nem birom ki!!! Mondtam Apának, hogy “fáradt vagyok, aludni akarok, haza akarok menni”…

De Katika javaslatára vissza mentem a kádba, ahol hamarosan meg is érkezett az első tolófájás. Mindenki azt mondta akivel korábban beszéltem, hogy a kitolás már megkönnyebbülés. Végre van mit csinálni. Hát nekem ez volt a legrosszabb. Már nem tudtam befelé figyelni, csak a fizikai érzetre. A fájdalomra. Az első után hangosan jeleztem is, hogy ketté fogok szakadni. Katika mondta, hogy akkor mégiscsak másszak ki, megnézi mennyire jön a fejecskéd egy tolásnál. Útközben az ágyhoz még elkapott egy fájás és térdre is kényszerített. Aztán felmásztam az ágyra. Katika rámtette a szívhangfigyelőt és vártuk a következőt. Jött. Én kapaszkodtam, másztam volna felfele, ki a bőrömből, el a fájástól, de nem tudtam. Ez volt a legrosszabb. Fekve elviselni. Katika megállapította, hogy ez gyorsabb lesz mint jósolta. Hallelujah, gondoltam. Elment az orvosért. Közben Apa megkérdezte tőlem, hogy jó lesz-e így fekve kitolni, mert előzetesen megbeszéltük Katikával, hogy abban a testhelyzetben szülök, amiben jól esik. De én ekkor már csak annyit tudtam válaszolni, hogy “nekem már mindegy”. Egy perc múlva megjött az orvos. Tisztáztuk, hogy gátvédelemmel szülök. Jött a következő fájás, Katika szólt Apának, hogy nézze meg, mert már látszik a kis fejecskéd. Apa odament és nagy örömmel hangzott, hogy “Tényleg!”. A következő tolást el kellett lélegeznem a gátvédelem miatt, de rögtön utána egy nagy tolással már kint is volt az egész fejecskéd. Ennél az utolsó pár percnél már nem éreztem a fájdalmat. Eufórikus állapotban voltam. Amire emlékszem, az a pillanat, amikor kibújtál belőlem. Nagyon megkönnyebbültem. Azonnal a mellkasomra tettek. Kértük, hogy ne vágják el rögtön a köldökzsinórt. Mondta az orvos, hogy azért nem sírsz fel, mert még kapod a méhlepényből a vért és az oxigént. Gondoltam magamban, tudom, ezért kértük, hogy ne vágják el. Tehát nem sírtál. Nyugodtan szuszogtál és nézelődtél a mellkasomon. Így képzeltem el. Fogtalak mindkét kezemmel és néztelek. Soha nem felejtem azt a melegséget…a magzatmáz tapintását…Apa ott volt mellettünk…mintha egy burok vett volna körül minket…hármunkat…megérkeztél.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s