19. bejegyzés…Születésed part 2.

Hallottuk az aritmiát…Gabi nyugtatott minket, kezembe nyomott egy nagy üveg ásványvizet és javasolta, hogy menjünk be a kórházba, ott nagyobb, komolyabb gépek vannak. Így is tettünk. Irány Kistarcsa…

Megérkeztünk. Elmeséltük miért, honnan jöttünk. Nem mondhatom, hogy szíves fogadtatásban részesültünk. Az otthonszülés gondolatára a legtöbb orvosnak kinyílik a bicska a zsebében. Szemrehányó pillantások, gúnyos megjegyzések és tudatlanságról árulkodó kérdések “Az legális egyáltalán?” kíséretében feltették rám a tappancsokat. Sajnos nem volt jobb a szívhang. Órákon át ültünk ott. Egy kedves szülésznő javaslatára megittam még 2 liter vizet. Nagyon zaklatott voltam. Apa kérte, hogy kapcsolják le a reflektorszerűen világító lámpát, halkítsák le a gép iszonyú ritmustalan dübögését és csukják be az ajtót, hogy ne halljuk a többi szülőszobában vajúdó nő nyögéseit. Feltéve ha az a cél, hogy megnyugodjak. De inkább az volt a cél, hogy egy életre megleckéztessenek amiatt, hogy az otthonszülés gondolata egyáltalán felmerült bennünk. De Apa határozott kérésére megtették az előbbieket. Csönd lett, nyugalom és én ittam a vizet tovább szorgalmasan, így kezdett rendeződni a szívhang. Este 9 lehetett, amikor két orvos jött be és javasolták, hogy cukros vizet kapjak vénásan. Mindketten értetlenül álltunk előttük, hisz már javul az eredmény és nem vagyunk szakértők de úgy gondoltuk, hogy a cukor pörget, nem nyugtat. Azt mondták, ha az lefolyik, akkor elfoglalhatom a helyem az osztályon és reggel újabb vizsgálat következik. Micsodaaa?? Apa nélkül kell éjszakáznom?? Ettől rettegtem a legjobban. Szükségem volt rá. A hétköznapokban is, nemhogy egy ilyen helyzetben. És ezt Apa tudta, így azonnal visszakérdezett, hogy ha jól érti akkor csak reggel vizsgálnak újra…akkor ő inkább vissza hoz reggel, mert otthon jobban tudok pihenni. Életemben nem voltam ennyire hálás neki. Persze az orvosok szeme ekkorra már vérben forgott. Hogy merünk mi itt variálni?! De mivel semmi értelmeset nem tudtak felhozni a bent alvásom mellett mint, hogy ők már felvettek az osztályra és most akkor fel kell hívják az ügyeletes informatikust, hogy törölje…így a hazamenetelt választottuk. Lefolyt az infúzió, majd még legalább 2 órát vártunk a papírokra. Éjjel 1 óra körül indultunk haza…

Egész éjjel egyetlen egy órát sikerült aludnom. Reggel vissza a kórházba. Gépre fel. Szép, nyugodt, egyenletes szívhang. Nagyon megkönnyebbültünk. Hozzá tartozik, hogy éjjel 1 óta érezetem enyhe összehúzódásokat. Reméltem, hogy nem mutatja ki a gép, nehogy benttartsanak. Jött az ügyeletes orvos, aki már úgy fogadott minket, hogy hallott mindent a kollégáitól és reméli, hogy most bent maradok és neki nem mondunk ellent. Szépen megkértem, hogy előbb nézze meg a vizsgálat eredményét, hisz az ami igazán fontos. Ránézett és flegmán annyit mondott, hogy “lehetne jobb is”. Kérdeztem, hogy miért, mi a baj? “Alszik a baba”. (Gondoltam persze, hogy alszik mert egész éjjel pörgött a cukros víztől.) De egy alvó babának jó ez a szívhang, kérdeztem?! Egy kedves szülésznő válaszolt a kérdésemre az orvos helyett. Azt mondta, hogy egy alvó babának tökéletes ez az eredmény. Azért hozott egy eszközt, amivel felébresztett és így is hallgattuk még egy ideig a kis szívedet. Tökéletes volt az eredmény. Ennek ellenére megint a maradást javasolta az orvos, de mivel neki sem volt épkézláb észérve csak, hogy napokon belül szülhetek, miért nem maradok már addig itt…elindultunk haza…

A gép nem mutatta, de útközben rendszeresen éreztem az összehúzódásokat. Mindegyiknél ránéztem az órára, 6 percenként jöttek és 30 másodpercig tartottak. Nem fájt igazán, ezért nagy jelentőséget még nem tulajdonítottam neki. Megálltunk ebédet venni egy helyi kifőzdében, itthon nyugodtan megebédeltünk, majd felhívtam Gabit a hírekkel. Szuper a szívhang, mehet az itthon szülés. És ekkor jött a hideg zuhany, vagy inkább a jeges víz a nyakamba. Gabi azt mondta, hogy sajnos innentől nem szülhetek itthon. Szigorú szabályok kötik őket, és hiába volt ma jó a szívhang, az előző rossz eredmény kizárja az intézményen kívüli szülést. Nem hittem a fülemnek. Hangos zokogásban törtem ki. Elöntött a félelem. Nem fognak hagyni szülni. Be fognak avatkozni. Mi lesz a kádammal, az illóolajjal, a mécsesekkel és azzal a nyugodt lelkiállapottal amikkel felvérteztem magam. Nincs választott orvosom, nincs választott szülésznőm. Bemegyek az ügyeletre és ki leszek szolgáltatva az aktuális személyzet beállítottságának és hangulatának. Ami eddig egy álomnak tűnt, hirtelen rémálom lett. Gabi beszélt tovább Apával. Mondta neki, hogy bármi áron de nyugtasson meg, mert nem aludtam előző éjjel és ha most elsírom az összes erőmet, akkor nem marad a szülésre…és az összehúzódások alapján ma szülni fogok! Utasította, hogy engedjen ki egy kád vizet, töltsön ki egy pohár vörösbort és itassa meg velem. Még legalább 1 órán át sírtam. Apa megígérte, hogy nem hagy egyedül egy percre sem. Ki fog állni mellettem, nem hagyja hogy feleslegesen beavatkozzanak. Aztán betett a kádba, kezembe adta a bort és azt mondta, “Ercsi, koccintsunk, meg fog születni a kislányunk, mostmár ünnepeljük ezt.” Még egy selfit is csinált. Kizökkentett. Ezért is nagyon hálás vagyok neki. Elképesztő lélekjelenléte volt.

Ezután megpróbáltunk kicsit pihenni. Lehúztuk a redőnyöket a hálóban és lefeküdtünk. Délután 4 lehetett, sosem felejtem el, hogy kintről élő zene hallatszott be. Évente egyszer van egy vigasság itt a mellettünk lévő téren, pont aznap volt. Fél órát sikerült aludnom. Miután felébretem már jóval erősebbek voltak az összehúzódások. Apa figyelte és írta milyen gyakran jönnek…Ina May Gaskin könyvében rengeteg szüléstörténetet olvastam. Nagyon megragadott egy mondat, amit az egyki szülő nő mondogatott. Minden összehúzódásnál ezt mantráztam. “Nagyra nyílok Neked. Nagyra nyílok Neked. ” Közben elképzeltem, ahogy a kis fejecskéd elől eltűnik az akadály és hatalmas helyed van kibújni. Gabinak folyamatosan tudósítottunk. 7 fele azt tanácsolta, hogy lassan induljunk el a kórházba. Felvettem a kedvenc piros ruhámat, Isti leadta Dorkát a szomszédban és elindultunk…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s