11. bejegyzés…Ha csak egy dolgot örökölhetnél…

Írni csak úgy tudok, ha épp érzem amiről írok. Ezért nehezebb múltbéli dolgokat megírnom. Újra bele kell élnem magam. Ráadásul megfigyeltem, hogy van egy furcsa önvédelmi mechanizmusom. Hajlamos vagyok elfelejteni a rossz dolgokat. Egyszerűen felülíródik bennem. Mondok két példát.

Néhány hete beszélgettünk valakivel, aki arról mesélt, hogy milyen rossz időszakot él át, és mennyi tragédia történik a környezetében. Később mondtam Istinek, hogy annyira szerencsések vagyunk, hogy velünk soha semmi rossz nem történik. Isti emlékeztetett rá, hogy nemrég elvesztettünk egy nagyon szeretett rokont, ráadásul fiatalon, igazságtalanul és nem sokkal utána egy nagyon vágyott és megfogant pici babát is. Elfelejtettem…Nem arról van szó, hogy nem érzem már a veszteséget vagy, hogy nem gyászoltam meg őket. Dehogynem. Csak valmiért az agyam mindig arra fókuszál, hogy mi az amim és akim van, hogy mi és ki az aki miatt boldog lehetek…

Szintén mostanában történt, hogy egy ismerősöm tanácsot kért egy facebook csoportban. Babát vár és fél az influenzától. Elolvastam és kommenteltem neki, hogy bár a témában nincs tapasztalatom azért jobbulást kívánok neki…Percek teltek el mire rájöttem, hogy megint kihagyott az agyam. Mélyre bújtatta a rossz emléket. Tavaly januárban Kamilla 8 hetes volt a pocakomban, amikor elkaptam az influenzát. Amúgy is rettegtem, hogy őt is elveszíthetem…Nem aludtam…percenként mértem a lázam, hűtöttem a lábaimat, az alkaromat és vártam, hogy reggel legyen és elérjem az orvosomat. Borzalmas volt…

De az agyam már ezt is elrakta. Szuperül működik. Egyszerűen a jó dolgokon van a figyelmem. Azt keresem és látom minden percben, hogy minek örülhetek, hogy miért lehetek hálás. Még ezen a terhesen influenzás, éjszakai hűtőfürdős képen is mosolygok, mert annak örülök, hogy Isti virraszt velem…hogy nem hagy egyedül rettegni…

Ülök a nappalinkban és 4 év után is napi szinten megköszönöm, hogy ilyen szép helyen élhetek. Lemegyek a Duna-partra és megköszönöm a Dunának, hogy van és, hogy ilyen gyönyörű…ha gyümölcsöt eszem, akkor mindig rácsodálkozom, hogy ilyen szép, színes, finom és egészseges dolgok teremnek meg, csak úgy, maguktól…és folytathatnám…Hálás vagyok mindenért.

Ha egy dolgot kérhetnék, hogy örökölj tőlem, az ez lenne.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s