3. bejegyzés…akivel kezdenem kellett volna…Apukád

Illett volna vele indítanom a naplóírást, de vannak olyan dolgok az életben, amiket nehéz úgy megfogalmazni, hogy tükrözzék a valóságot. Gyönyörű, kifejező a magyar nyelv, de erre még az is kevés. Azért megpróbálom.

Reggel 6:52 van. Felébredtél, játszottunk és most itt alszol a karjaimban. Ma későn jön haza. Pedig mindig siet. Céges vacsorán lesz. Előre tartok az estétől. Egyszer volt eddig ilyen. Szintén egy céges vacsora miatt, még decemberben. Nem Ő fürdetett. Nem értetted. Egész fürdetés alatt kérdőn néztél rám. “Hol van apa?” Nem élvezted. Közben végig mondogattam, hogy “Apa jön nemsoká”, “dolgoznia kell”, “szeret minket és siet haza”…

Egyszer, 2-3 évvel korábban, megkérdeztem, hogy miért szeretne gyereket. Sosem felejtem el a választ. Egy pici gondolkodás után, így szólt: “hogy legyen kit szeretni”. Tudtam, hogy engem is szeret, de most más szeretetre gondol. Nem is szeretetre. Mostmár tudom. Szerelemre gondolt. Abban a percben, mikor meglátott a kórházban, szerelembe esett. Azonnal. Én még ilyet nem láttam. Megváltozott a szeme. Szerelmes lett. Beléd, abba a 3 kilós, magzatmázas, lila kisbabába. Belém sosem volt ennyire. Hiába a sok edzés, a szép frizura, a magassarkú. De nem voltam féltékeny. Ilyen szépet még sohasem láttam.

Nálunk nem volt olyan, hogy “a te gyereked”, “te vagy az anyja”. Te voltál és Ő. Tudtam, hogy fájt neki minden perc, amit nem tölthetett veled. Minden porcikájával akarta, hogy mély kapcsolat alakuljon ki köztetek. Hogy kötődj hozzá. És tett is érte. Az elején, a nehezebb hetekben, hosszú perceken át altattunk este. Amikor én altattalak akkor énekeltem: ” könnyű álmot hozzon az éj, altasd el hűs dunai szél…” Láttam rajta, hogy irígy. Valami olyat adok neked, amit Ő nem. Attól félt, hogy ezáltal kevesebb lesz. Egyik este a fürdőkádban ültem. Ő altatott. Hallottam valami furcsa ritmusos suttogást. Hallgatóztam. Így szólt: “alszik már a Kamilla, a világ legszebb kislánya…alszik már a Kamilla, a világ legszebb kislánya…”. Később, amikor megkérdeztem tőle, azt válaszolta, hogy Ő nem tud énekelni, ezért Ő így altat. Fogott a karjaiban, mantrázta a mondatát, Te egy ideig csodálattal néztél Rá, majd lassan elaludtál.

Tegnap este tartottam egy órát. Ketten maradtatok itthon. Szoktam vele bohóckodni. Kérem, hogy kérjen fel táncolni. A konyhában vagy kutyaséta közben, mindegy. Mondom neki, hogy legyen a lovagom. Kérjen fel. Néha belemegy. De sokszor csak nevet, hogy hagyjam már, ő nem tud táncolni. Tegnap, amikor végeztem az edzéssel, ezt a videót kaptam. Téged felkért. Mint egy igazi hős, szerelmes lovag. Táncoltatok.

Ma reggel, mielőtt kilépett az ajtón még vissza nézett. Rád. És azt mondta, “szeretlek”. És Te válaszoltál. Még nem tudsz beszélni, de neki válaszoltál. Tudta Ő is, én is. Van egy olyan mosolyod, ami csak neki jár. Senki másnak. Szinte zavarba jön tőle az ember…

Szokták mondani, hogy anyával nem tud senki versenyezni. Neki ott vannak a cicik. Ezt cáfolom! A Te Apukád, egy cumisüveggel a zsebében, jobb anya lenne mint én! ❤

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s