4. bejegyzés…Nem mondom, hogy nem vagyok fáradt…

Hallom a nyöszörgést…megint hallom…és megint…fél álomban reménykedem, hogy abba marad, hogy visszaalszik…de megint hallom. Valamennyire magamhoz térek. Kinyitom a szemem. Sötét van. Mellettem egy apró fejecske körvonalai már a magasban. Nézelődik. Neki elég volt az alvásból. Végülis este 8 óta alszik. Kétszer evett álmában. Reggel 6 óra van. 11 körül feküdtem le…én hülye…mondom magamnak. Fent voltam 2-kor és 5-kor. Azt sem tudom hol vagyok. Meg sem tudok szólalni. Ő csak nézelődik, beszélget. Nagynehezen felemelem az egyik karom és megsimogatom a fejecskét. Titkon még mindig reménykedem, hogy leteszi és alszunk tovább…csak egy kicsit. De nem. Nincs mese, fel kell kelni! Nem haragszom rá, szeretem, de megszólalni még mindig nem tudok. Csak nézem és közben a reggeli kávémra gondolok. Ha kijutok a nappaliba és magamhoz veszem a kávémat akkor sokkal jobb lesz. De ki kell jutni. Lassan feltápászkodom. Picit ülök még az ágy szélén, hogy erő gyűljön a karjaimba. Már 7 kiló. 🙂 Felemelem, magamhoz ölelem. Kifelé jövet hozzá bújok a meleg fejecskéhez. Töltődöm boldogsággal. Kiérünk. Bekapcsolom a hősugárzót, leteszem a játszószőnyegre. Most tudom először mondani, hogy jó reggelt! Jó reggelt drágám, hogy aludtál?! Puszilgatom. Peluscsere, hisz mégsem kávézhatok úgy, hogy pisis a gyerek. Élvezni szeretném a kávémat, és nem arra gondolni közben, hogy micsoda trehány anya vagyok. 🙂 Kész. Megfőzöm a kávét. Hála a kapszulás gépünknek csak néhány gombot kell megnyomnom. Ilyenkor nagyon hálás vagyok a gyártóknak. 😀 Mire megiszom, teljesen magamhoz térek. Már el is felejtettem, milyen kómás voltam néhány perce. Átestem a holtponton. Tervezem a napomat. Legtöbbször csak ez a nehéz. Felkelni. De van amikor egész nap fáradt vagyok. És Kamilla még csak 5 hónapos. Nem kúszik, nem mászik, nem pakol szét. Kíváncsi vagyok mi lesz velem akkor…Nem félek. Ez inkább ilyen pozitív kíváncsiság. Lehet, hogy nehezebb lesz. Lehet, hogy még fáradtabb leszek. De nem baj! Olyan ez mint a futás. Amikor nehéz, úgy érzem nem birom tovább. De a cél lebeg a szemem előtt. Jó anyának lenni. Sok boldog gyereket felnevelni. És amikor rám mosolyog, vagy elalszik, akkor úgy érezem célba értem. Mintha minden nap több futóversenyen indulnék és minden nap több célba beérnék. Én ennyiszer még sohasem nyertem! Nagyon boldog vagyok!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s