2. bejegyzés…ami az elsőből kimaradt…a levendula olaj

Ma reggelre előbújt az első fogacskád! Alul a jobb 1-es. És már látszik a mellette lévő is. Éjjel egy kicsit nyűgösebben kérted a cicit, az amúgy megszokott nyöszörgés egy pici sírással keveredett. Most is, ahogy minden éjjel, azonnal kivettelek a baböbölből és kihoztalak enni a nappaliba. Itt kényelmes a kanapén, és apát sem ébresztjük fel…

Az előző bejegyzés végén elkezdtem egy témát, mégpedig azt, hogy vannak még emberek és események az első öt hónapodból, akikről és amikről még említést szeretnék tenni. Illene az apukáddal kezdenem, de egyelőre még keresem a szavakat. Ezért egy eseménnyel kezdem.

Levendula olaj

Biztosan nincs olyan szülő, aki a gyermeke életében, legalább egyszer nem követ el valami óriási baklövést. Én sem maradtam ki a sorból. Két hónapos voltál amikor megjártuk miattam a Heim Pál kórházat. Kezdem az elejétől. Nagyon sokféle cseppünk volt itthon. Nem szokott lenni egy sem, de most hirtelen mindenre cseppek kellettek. Dorka szemére, apukád fülére, a babamasszázshoz kétféle, a hasadra négyféle és még a vitaminod is. Egy nyugodt szombat délelőtt volt. Itthon volt apukád is, így még kapkodnom sem kellett…kellett volna. Épp leülem, hogy megetesselek, amikor az evés előtt adandó hasfájás elleni csepped helyett, a masszázshoz használandó levendula olajat csöpögtettem a szádba. Ez az olaj ráadásul nem is csöpög, hanem egyenesen folyik. Azonnal kapcsoltam, ahogy az átlátszó folyadékot megláttam, de már késő volt. Sírni kezdtél, folytak a könnyeid. Egy percen át próbáltam a cicimet a szádba dugni, mire végre elkezdtél enni és megnyugodtál. Életem egyik leghosszabb egy perce volt. Szinte bénító volt a rettegés, amit éreztem. Remegett minden porcikám a gondolattól, hogy bajod lehet. Apukád nyugtatott, hogy ez csak illóolaj, ráadásul természetes. Hogy érezzem mit éreztél, a saját számba is csöpögtettem az olajból. Iszonyú maró, zsibbasztó érzés volt. Szörnyen keserű, szinte elviselhetetlen. Utána olvastam az interneten, és persze rémtörténetekbe futottam, bár szinte bármire keres rá az ember, hasonlóan ijesztő történeteket talál.Felhívtam Böbét a védőnőnket, aki egy angyal, és nem az a túlparázós fajta.Nyugtatott, de azért azt javasolta, hogy ha nem nyugodtam meg teljesen, akkor hívjam fel a Heim Pál kórház toxicologiáját. Apukád mondta, hogy ha felhívom őket, biztosan behívnak. Igaza lett. 24 órás megfigyelést javasoltak. Bementünk. Megvizsgáltak. Kaptunk szobát. Az emberek aranyosak voltak. Volt akinek lámpafoglalatba nyúlt a kislánya, volt akinek a 2 évese teafa olajat ivott. De te voltál a legkisebb. Iszonyú lelkiismeretfurdalásom volt. Hiába mondták a többiek, hogy az is az ő felelősségük, hogy nem figyeltek oda a gyerekeikre, de a mi esetünk más volt. Én csöpögtettem az olajat a szádba. Ami pedig még ennél is fájdalmasabb volt, hogy ez volt az első éjszaka amit apukádtól külön kellett töltenünk. Tudtam, hogy ő is szenved. Potyogtak a könnyeim amikor este ott hagyott minket a szobában. Egész éjjel cicin tartottalak. Úgy éreztem ezzel kicsit enyhíthetek a lelkemen. Másnap reggel vért vettek tőled. Szörnyű volt. Nem találták a vénádat. Aztán még meg is röntgeneztek. És ezen a tortorúrán miattam kellett átmenned. Napokig gyötört még a lelkiismeretfurdalás. Ne haragudj! ❤

Ezt a képed másnap reggel küldtem apukádnak magunkról.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s