1. bejegyzés…5 hónapos vagy

img_7116

Drága Kamilla!
Ma vagy 5 hónapos. Mielőtt megszülettél, mindig megcáfoltam, ha valaki azt mondta, ‘rohan az idő’. Azt gondoltam, ezek az emberek nem élik meg a pillanatokat, sodródnak, nem töltik fel tartalommal a napjaikat. 2017. augusztus 27.-e óta én is azt mondom: Rohan az idő!!! Hiába élem meg a pillanatokat, hiába vagyok jelen, úgy érzem a földkerekség összes ideje se lenne elég ahhoz, hogy eleget legyek Veled! ❤
2017.augusztus 27. 0:55 perc. Megérkeztél. Rátettek a mellkasomra. Néztelek. Fogtalak. 27398438_10155762928684193_1089093362_o

Tudtam, hogy nagy dolog történik, de nem éreztem még, hogy mekkora. Inkább a születésed sikerének a mámorában úsztam. Teltek a napok. Hazajöttünk. Itt voltál velünk. Sírtál. Sokat sírtál. Te is és mi is ismerkedtünk az új életünkkel. Én is sírtam. Sírtam, mert Te sírtál. Emlékszem, potyogtak Rád a könnyeim és azt mondtam magamban, “Nem azért hoztalak világra, hogy sírj, hanem, hogy boldog légy!”. Persze olvastam a könyvekben, hogy a babák sírnak. De az enyém is? Amikor úgy vártunk, és olyan boldogok vagyunk, és olyan szép életünk van. Velünk csak boldog lehet egy baba! Állandóan a kezünkben voltál. Apukád járkált veled a lakásban fel és alá, kitöréseket csinált. Fitt labdán ugráltunk, hajszárítót kapcsoltunk, énekeltem. Végül beérett a gyümölcs. IMG_20171010_153520

3 hetes voltál, amikor először éreztem azt, hogy jól vagy. A szemembe néztél és láttam, hogy jól vagy. Egy pillanatra létre jött közöttünk a kapcsolat. A lelki kapcsolat. ❤ Ezután még néhány nehéz hét következett. Fájt a pocakod. Masszíroztalak minden nap. Egy indiai nőtől tanultam indiai babamasszázst. Segített. Azóta is masszírozlak minden egyes este, fürdés előtt. Apropó fürdés. Ez apás program lett. Minden este masszázs után beviszlek a fürdőbe, ahol apukád már kiengedett vízzel vár. Ez a ti kettőtök ideje. És imádjátok.
De térjünk vissza a kronológiához. 4 hetes voltál. Október vége volt. Gyönyörű ősz. 20-23 fok, egy egész héten át. Minden nap lesétáltam Veled a Duna-partra. Babakocsival. Pedig nem szeretted, nehezen aludtál el benne. Mégis csodás sétáink voltak.
Hintáztunk. Azt szeretted. A karomba fogtalak és hintáztam Veled. Énekeltem, hogy “hinta-palinta, hintázik a Kamilla”. 4-5 órákat töltöttünk a szabadban. Ott a Duna-parton egy padon etettelek meg. Minden nap. Senki sem volt rajtunk kívül. IMG_5085
Aztán hűvösebb lett. És volt egy hordozókendőnk. Igazából én kértem a Jónás Papától születésedre, nem is sejtve, hogy mekkora kincs. Ugyanis imádtál benne aludni. Rajtam. Szorosan. És én is imádtam. Mintha újra eggyé váltunk volna. Nem mellesleg, tudtam jönni-menni, főzni, tornázni, miközben te nagyokat aludtál. A kendő lett a jolly joker. Már nem féltünk elindulni. Vittük a kendőt és biztonságban éreztük magunkat. Mert ott jó volt, anya mellkasán. IMG_5317
Merthogy féltünk elindulni. Sírtál a kocsiban is. Azonnal, ahogy beletettünk az autós hordozóba.
Nem szeretted ha letettünk. Érezni akartál minket. És mi ezt elfogadtuk. Napközben hordoztalak, ha pedig kocsival kellett menni, csak akkor indultunk el, ha muszáj volt.
Valamikor  a 3. hónapban egyszer csak változás történt. Emlékszem apukád szavaira, amikor haza érkezett a munkából és nem sírtál: “éjjel valaki kicserélte”. 🙂
Beállt a rend. Megszoktad a világot. Én is megszoktam, hogy itt vagy. Elmúlt a hasfájásod. Hordoztalak. Jógáztunk. És a 3 hetesen létre jövő kapcsolatból szerelem lett. Részemről legalábbis biztosan. Megláttál és úgy mosolyogtál, hogy a gyomrom a szívemmel együtt csavarodott boldogságomban. Könnyek szöktek a szemembe. IMG_5547
Hosszan aludtál minden éjjel. 8-9 órákat. Ki voltam pihenve. Már nem sírtál. Játszottál, nézelődtél. Ha éhes vagy álmos voltál, kicsit nyöszörögtél és én adtam enni vagy elaltattalak.
3 hónaposan, advent első vasárnapján aludtál el először magadtól. Apukáddal az asztalnál vacsoráztunk, beszélgettünk, amikor te a kanapén fekve a nappaliban körbe futó, karácsonyi égősort nézegetve, csendben elaludtál. Biztonságban voltál. Már akkor is, amikor nem érezted közvetlenül az érintésünket. Nagy öröm volt.
Az egész december így telt. Boldogságban. IMG_6571
Aztán eljött 2018. Már betöltötted a 4. hónapot. Csodálatosan fejlődtél. Könnyedén fordultál hasról-hátra, hátról-hasra. Repülőztél. És biztosan ennek a gyors fejlődésnek köszönhetően megszűntek az éjszakai 8 órás alvások. Január elejétől 3-4 óránként kértél enni éjjel is. Ettől 2 hétig nagyon fáradt voltam. Fáradt, de boldog és kiegyensúlyozott. Mára már elmúlt a fáradtság. Mára, amikor is életed első négykézláb állásait gyakorolgatod és éppen ma fedeztem fel az első kibújni készülő fogacskádat is… ❤

Néhány személy és történet még hozzá tartozik az első 5 hónapodhoz.

Zsani és Zora. Ők akikkel már akkor is együtt bandáztunk, amikor még Te és Zora pocakban voltatok. Itt voltak nálunk, amikor csak tudtak. Egész napokat. És barátságukkal segítettek az elején a nehéz időszakban. Mert együtt minden könnyebb. Velük minden pillanatunkat és gondolatunkat megosztottuk. Együtt tanultuk a masszázst, együtt kezdtünk el hordozni, együtt szopiztattunk titeket, igény szerint, együtt olvastuk a kötődésre nevelés szabályait, együtt jártunk jógára, együtt korgott a gyomrunk, amikor nem volt időnk enni és együtt laktunk jól délután 4-kor reggelivel. 🙂 Ha ők nincsenek akkor a Te első 5 hónapod sem ilyen lett volna.IMG_7210.jpg

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s